Szabadalmaztathatja a Toyota az ebsétáltató robotot, amely a kutyagumit is fel tudja szedni

A legjobb, hogy a háziállat mancsérzékelők segítségével maga is vezetheti a járművét. Szép időben kutyát sétáltatni kellemes elfoglaltság, de ha esik az eső vagy hideg van, akkor sok, lakásban élő gazdi kényelmetlenségnek éli meg az állattartással járó kötelezettséget. A Toyota új szabadalma, egy robotplatform erre jelenthet megoldást, ugyanis az eszköz képes önállóan kivinni a kedvencet a szabadba.

A kiszivárgott vázlatok alapján a robotjármű az ebet hagyományos módon, pórázon vezetheti, a szíjat egy aktuátor lazítja meg vagy húzza vissza a szituációtól függően. Szerencsére a gépgazdinak van kamerája és távolságérzékelője is, amelyek megakadályozzák, hogy elüsse az állatot, vagy hogy a többi gyalogos útját keresztezze.

A Toyota különféle üzemmódokat programozott a robotba, az alapbeállítás arra való, hogy kivigye a kutyát, és megsétáltassa egy előre meghatározott útvonalon. Akkor válik igazán érdekessé a helyzet, ha a kutya úgy dönt, hogy befejezte a sétát. Ekkor a Toyota leírása szerint lehetősége van felugrani a platformra, és vezetni a járművet a padlóba épített, a mellső mancsainál elhelyezett érzékelők segítségével, amelyek megadják a kívánt irányt a vezérlő számítógép számára. Nem tudjuk, hogy ez hogyan működik a gyakorlatban, mindenesetre fura elképzelni, hogy pár év múlva lusta, gördeszkázó ebek fogják terrorizálni a madarakat és mókusokat a parkokban, a kóbor macskákról nem is beszélve.

Arra is van lehetőség, hogy a kutyát maga a gazdi vezesse pórázon, miközben áll a platformon, és az előbb ismertetett módon, a talpával irányítja a járművet. Ez hasznos funkció lehet azon mozgáskorlátozottak számára, akik maguk szeretnék sétáltatni a kedvencüket, bár ők minden bizonnyal egy beépített széknek is örülnének.

A Toyota egy fegyelmezési módot is leír: érzékelők figyelik, hogy a pórázt milyen gyorsan húzza meg a kutya, és összehasonlítják a pillanatnyi terhelés mértékét az átlagos szinttel. Ha úgy ítéli meg a számítógép, hogy az állat túl erősen/hirtelen húz, vagy esetleg tartósan futni kezd valami felé, a robotplatform megáll, és addig nem mozdul, amíg az állat már nem feszíti a pórázt.

Persze a Toyotánál is tisztában vannak vele, hogy egy kutyasétáltatás általában arról szól, hogy a házi kedvenc ne a lakásban végezze el a dolgát. A szabadalom humoros megfogalmazása szerint a robot „megtanulná a kutya kiválasztás előtti viselkedését”. Ebből azonnal tudná, ha az állat épp a nagy vagy a kis dolgát szeretné-e elvégezni, és megállna, hogy időt hagyjon az állatnak az ürítésre.

Nem lenne japán tervezésű a robot, ha nem látná el az ezt követő takarítási feladatokat is. Ha a kutya pisilt, akkor egy vízpermetező távolítaná el a vizeletet a járdáról, ha pedig kakilt, akkor az ürülékét egy robotkarral egy bekészített tasakba gyűjtené. Hogy bizonyítsa a gazdinak, hogy a kutya elvégezte a dolgát, a jármű le is fényképezné a „bizonyítékokat”, a képeket pedig továbbítaná a tulajdonos mobiljára.

Mint minden szabadalom esetében, nincs garancia arra, hogy a Toyota bármit is szándékozna kezdeni ezzel a találmánnyal, de a városi kutyatartók nagy számából ítélve biztosan lenne rá kereslet.